A szabadban tett séták, a többi kutyával esetleg más állattal való találkozások minden nap új lehetőséget teremtenek a parazitáknak a támadásra. A kirándulások során más állatoktól közvetlenül, vagy a környezetből is különféle külső élősködőkkel fertőződhetnek meg.

A bolhásság az egyik leggyakoribb probléma kutyáink esetében, de ne feledkezzünk meg a többi apróságról sem, mint pl. a kullancsok, rühatkák, szőrtüszőatkák, ragadozóatkák, szőrtetvek és vérszívó tetvek. A kutyák sűrű és hosszú szőrzete kedvező feltételeket biztosít az élősködők megtelepedéséhez. Minden esetben forduljanak kedvenceik állatorvosához és beszéljék meg vele a védekezést.

A kullancsokkal való találkozáshoz nem kell messzire sétálni, ezek ugyanis már a kertekben és parkokban is megtelepedhetnek. A kullancs kifejlődve 2-3 milliméter nagyságú, de a nőstény a vérszívást követően akár a borsó-bab méretet is elérheti. A kullancsok többféle fertőző betegség kórokozóját terjesztik a vérszívás során, ezek közül a Lyme kór emberre és kutyára egyaránt veszélyt jelent.

A rühösség kutyákon három különböző rühatka jelenléte következtében alakulhat ki. A leggyakoribb a fülrühösség, amelyre a fejrázás, vakarózás, elhanyagolt esetekben már fejoldaltartás, súlyos szövődményként egyensúlyzavar jellemző.

A rendkívül ritkán, fiatal kutyáknál előforduló fejrühösség jellemzően a fejen, a fül külső felületén, a nyakon, esetleg a mellső lábakon okoz apró, viszkető elváltozást. Ez a rühatkafaj beássa magát az eb bőrének rétegei közé, ezért szabad szemmel szinte észrevehetetlen.

Az egész testre kiterjedő rühösségért felelős, 0,2-0,3 mm méretű Sarcoptes scabiei var. canis nevű rühatka is beássa magát a bőr alá és kezdetben a fülek szélén, majd a nyakon, a hason és a test egyéb tájain idéz elő tüneteket. A bőrön piros udvarral körülvett csomók, pikkelyezés, később egyre vastagodó sárga pörkök és szőrhullás jelentkezik.

A mélyen a bőrben élősködő, mintegy 0,2 mm nagyságú szőrtüszőatka elenyésző mennyiségben az egészséges kutyákon is  előfordul, anélkül, hogy bármilyen látható elváltozást okozna. Ha a kutya immunrendszere meggyengül, nem képes a szőrtüszőatkák elszaporodását korlátozni és szőrhullással, a bőr megvastagodásával, súlyos esetekben teljes testfelületre kiterjedő gennyes bőrgyulladással járó betegség alakul ki.

Már szabad szemmel is felfedezhetők a kifejlett állapotban alig 0,5 milliméter nagyságú, sárgás színű ragadozóatkák. Megjelenésük következtében a kutyán a fejen és a gerinc vonalában szőrhullás, apró bőrsérülések és fehér, korpaszerű anyag felrakódása látható. Kutyákon meglehetősen ritkán fordul elő, azonban ha sokat van ölben, az állatról átmászhat az emberre is.

A kutyáink szőrzetét rágcsáló szőrtetvek alig 1 milliméteresek, világos sárga színűek, szőrhullást, korpázást, bőrgyulladást okozhatnak. További súlyosbító tényező, hogy a szőrtetvek egy galandféreg fajt is közvetítenek a kutyák irányában.

Szintén ritkán, inkább csak elhanyagolt kutyákon fedezhető fel a valódi, vérszívó tetű. Ezek a 1,5-2 mm hosszú, sárgásfehér élősködők szabad szemmel már jól láthatók, szőrhullást, vakarózást okoznak és a bolhássághoz hasonló módon folyamatosan zaklatják, idegesítik a kutyát.

A különböző paraziták táplálkozási módja, szaporodási ciklusa erősen eltérhet egymástól, ami igencsak megnehezíti az ellenük történő védekezést is.